Italo Calvino: A városok és az ég. 3.

Aki Teclába érkezik, keveset lát a városból a deszkakerítések, zsákvászon védőfalak, födémek, fémállványzatok, kötelekre akasztott vagy bakokra támasztott függőhidak, falétrák, zsávolyhálózatok mögött. Arra a kérdésre: – Miért tart ilyen sokáig Tecla felépítése? – a lakosok anélkül, hogy abbahagynák a kosarak felhúzását, kötelek leeresztését, hosszú nyelű ecsetek fel-le mozgatását: – Hogy ne kezdődjék meg szétrombolása – ezt felelik. És ha azt is megkérdezik, félnek-e, hogy amint lebontják az állványzatokat, a város töredezni kezd, és darabokra hullik, gyorsan, halkan hozzáteszik: –Nem csak a város.

Ha a válaszokkal elégedetlenül, valaki egy elválasztópalánk résére szorítja szemét, darukat lát, amelyek újabb darukat emelnek fel, más állványzatokat borító állványzatokat, újabb gerendákat tartó gerendákat.

– Mi értelme van a ti építkezéseteknek? – kérdezi. – Mi más a célja egy épülő városnak, ha nem egy város? Hol a terv, amelyet követtek, a tervrajz?

– Megmutatjuk, amint véget ér a munkanap, most nem hagyhatjuk abba – válaszolják.

A munka alkonyatkor ér véget. Leszáll az éj a munkatelepre. Csillagos az éjszaka.

– Íme, a tervrajz – mondják.

(Italo Calvino: Láthatatlan városok. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2012. 95–96. o.)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>